Valami véget ért – 2021. április 30-án megszűnt a távirat. A Magyar Posta Zrt. úgy döntött, hogy 174 év után vet véget a magyarországi táviratozás életének. Hogy miért? Mert már alig volt rá igény. Míg 30 éve mintegy 8 millió táviratot továbbítottak évente, addig tavaly mindössze 23 ezret adtak fel. És hogy ki a „felelős” ezért? A gyorsan fejlődő technika: elsősorban a mobiltelefonok és az SMS szolgáltatás, valamint az internet. Nosztalgiával gondolunk a táviratra…
Elsőként nézzük, hogy pontosan mi is a távirat – mert bizony lehet, hogy olvasóink egy része már nem is látott ilyet… A távirat (más néven telegram) a feladótól átvett szöveges üzenet, amelyet elektronikus hírközlő berendezéssel, vagy postai úton kézbesítenek, meghatározott idő alatt. Lényegében papíralapú, értelemszerűen a kor színvonalához igazodó SMS szolgáltatásról beszélhetünk. Az információ továbbítás vágya már nagyon korán megfogalmazódott az emberekben. Először füstjelekkel, fényekkel próbálkoztak, aztán sorban jöttek az egyre modernebb megoldások. De mielőtt eljutottunk oda, hogy lenyomunk pár gombot a mobilon és megy is az SMS (akár egyszerre több száz embernek), még pár dolog történt.
Az első telegráf készüléket 1837. szeptember 4-én mutatták be az USA-ban, fél kilométer távolságra tudott továbbítani jeleket.
Aztán persze továbbfejlesztették és 1843-ban építették ki Washington és Baltimore között a távíróvonalat. A negyven mérföld hosszú vezetéken 1844 májusában futott végig az első mondat: „What hath God wrought – Mit művelt Isten”. A nagyközönség 1845. április 1-jétől használhatta a távírót.
Hamarosan világhódító útra indult a távirat, Magyarország első vonala 1847. december 27-én nyílt meg Bécs és Pozsony között. A múlt század elejétől használták a Marconi által feltalált vezeték nélküli távírót, ennek segítségével mozgó állomásokat is létre lehetett hozni, például hajókon. És ha már a hajóknál tartunk:
a rádiótávíró használata a Titanic 1912-es elsüllyedése után vett újabb lendületet. A közelben haladó Carpathia gőzös ugyanis fogadta a Titanic vészjelzését és hétszáz embert mentett ki a fagyos vízből.
(Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ebben az időben mondjuk már létezik az SMS szolgáltatás?!)Volt egy még közelebb haladó hajó is, a California, amelynek viszont a baleset idején aludt a távírásza. Ha ő fogta volna a jeleket, akkor még többen megmenekülnek…
A táviratnak a maga korában óriási jelentősége volt az információtovábbításban hazánkban is. A levéltávirat mellett népszerű volt az ügynevezett dísztávirat: a feladó ebben a rövid szöveg mellett rajzot, vagy fényképet is küldhetett. Gyásztáviratot pedig talán még a fiatalabbak is láttak…
Egyébként a posta azt írta közleményében, hogy a modernizálási programjához illeszkedik a távirat szolgáltatás megszüntetése.
Érthető, hiszen lekörözte az SMS szolgáltatás, az email, a chat és a telefonálás. Korábban már több európai országban (például Ausztriában, Csehországban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Szlovéniában) is ugyanígy tettek.
Elszállt tehát az idő a távirat felett. A posta szerint előbb a telefon széleskörű elterjedése, a mobilok térhódítása, majd az internet fejlődése vitte sírba. Persze, nem összehasonlítható egy VoIP telefonközponttal, az SMS szolgáltatással, vagy akár csak egy videotelefonálással. Talán ezt nem is kell tovább magyarázni…